A Munkácsy Mihály Múzeumban látható kiállítás az egyiptomi halotti kultuszt mutatja be.

A gazdagon díszített koporsók, a balzsamozott testrészek tárolására szolgáló edények, a holttestre, illetve a holttest mellé helyezett amulettek, díszek és eszközök nem csupán a temetkezési szokásokról és rítusokról tanúskodnak, de egyszersmind rekonstruálhatóvá teszik a mumifikálás módját és technikai fejlődését is.
A papiruszra, vászonra vagy magukra a tárgyakra felírt vagy felvésett mágikus szövegek akárcsak a sírba helyezett szolgaszobrok a túlvilági útjára induló ember kedvező sorsának alakulását célozták. A megdicsőült elhunytak Oziriszhez, a holtak birodalmának urához kívántak csatlakozni, ám a hozzá vezető hosszú és veszélyes út sikeres megtételéhez istenek és démonok segítségére volt szükség.

Ezek részletes bemutatása mellett az élők feladatairól is tanúskodnak a kiállítás tárgyai: a fennhangon recitálandó „áldozati formula” éppoly fontos szerepet játszott, mint a jelképes adományokkal gazdagon díszített „áldozati tábla” előtt végzett szertartás.

A kiállítás célja tehát azoknak a tárgyaknak a bemutatása, melyek az egyiptomi ember számára akkor nyerték el igazi jelentőségüket, amikor teste beköltözött az „örökkévalóság házába”.