Elérhetőség

Cím: 5601 Békéscsaba, Gyulai út 65.
Telefon: 66/441-026 
Nyitva tartás:
április 1-től október 31-ig 
hétfő, vasárnap kivételével 9-17 óráig.

Jegyárak:

Felnőtt: 300 Ft
Diák, 26 év alatti, 62 és 70 év közötti nyugdíjasok: 150 Ft

Ingyenes:
- 6 év alatt
- fogyatékkal élők kísérővel
- pedagógusok, oktatók
- újságírók
- nyugdíjasok 70 év felett
- minisztériumi belépővel
- ICOM kártyával rendelkezők
- a múzeum állandó kiállításai nemzeti ünnepeken (március 15., augusztus 20., október 23.)
- a múzeum állandó kiállításai a hónap utolsó vasárnapján a 26 év alatti személyek, továbbá a 18 év alatti személyeket kísérő, legfeljebb két közeli hozzátartozó számára

A megye gabonatermesztésének múltja

Békés megye az elmúlt évszázadokban mindíg vezető szerepet játszott a magyar gabonatermesztésben és -feldolgozásban. Magyarországon ezen a tájon termett a legjobb minőségű búza. Itt működtek a jelentős eredményeket elért búzanemesítők közül Mokry Sámuel és Baross László. Békés megye élelmiszer-gazdasági feladatainak jelentősége ma sem kisebbedett. Az élelmiszer-gazdaság tudományos és módszertani bemutatására határozták el Békéscsabán 1974-ben a Gabonamúzeum létrehozását. Ezután került sor a csabai tanya megvételére. A következő lépés a békéssámsoni Csókási szélmalom átépítése volt a múzeum területére.

A gabonafélék termesztését hozzávetőleges számítások szerint 8000 évvel ezelőtt a Körös-Kulúra népe honosította meg ezen a vidéken. Az őket követő szkíták, kelták, szarmaták, germán és avar törzsek az állattartás mellett gabonafélék termesztésével is foglalkoztak. A középkorban a folyókban, legelőkben és erdőkben gazdag Körösök vidéke elsősorban állattartásra volt alkalmas de már I. István, államalapító királyunk oklevele Doboz jobbágyait kenyéradókként említi.

A török hódoltság idején a magyar és török földesúrnak történő adózás, a tizenöt éves háborúk elszegényítették a vidéket és menekülésre késztették a lakosságot.A termelés fellendítésére sokat tettek a XVIII. században megyénkben dolgozó gyakorlati gazdák, nevelők, lelkészek, így Tessedik Sámuel evangélikus lelkész, aki mezőgazdasági tanintézetet is szervezett.

A XIX. században Mokry Sámuel, Trefort Ágoston, Eötvös József és sokan mások igyekeztek a megye mezőgazdaságát vízredezéssel, gépek behozatalával, vastútépítéssel, egyesületek szervezésével előmozdítani. Ebben a században a természeti csapások gyakran megzavarták a termelés folyamatosságát. Hosszú és keserves volt az út a nemzetségi birtoktól a modern gépekkel dolgozó nagy termésátlagokat biztosító agrotechnikai módszerek bevezetéséig.

A Gabonamúzeum létesítményei:

1. Gajdács vagy Csabai tanya:

Az eredetileg 1824-ben épült háromosztatú tanya, az 1888-as árvíz után színnel, istállóval és melléképületekkel bővült. A vertfalazatú, szabadkéményes épület, a rőzsevázra sártapasztással készült kemence, a konyhai tüzelőhelyek, a nádfedés, az alföldi építkezési mód ősi maradéka. Az eredeti tetőszerkezeti ácsolatot a melléképület őrzi. A hombár 1871-ben épült, és az újkígyósi Réti család udvaráról telepítették át. A hagyományos gabonatermesztésre berendezkedett életformának állít emléket a tanya és annak berendezése.

2. Csókási vagy Kiss-féle szélmalom:

A megyerendezések előtt Makó város határához tartozó, ma Békéssámson határában lévő Csókás pusztáról telepítették át a szélmalmot. Csókás puszta egy, a török hódoltság idején elpusztult község nevét őrzi. Ennek a pusztának 507.számú tanyájáról származó szélmalmot Vajnai Pál építtette két pár malomkőre 1856-1860 között. A malom vonzáskörzetébe kb. 100 tanya tartozott. Az 1890-es években három pár kőre építették át. Évi teljesítménye: 15-16 vagon termény őrlése, darálása. Későbbi tulajdonosai voltak Molnár István és Bokor Mihály. A Kiss család tulajdonában 1953. november 30-án őrölt utoljára.

3. Vésztő-Mágori szín:

Az 1848. évi jobbágyfelszabadulás után az földesurak igen sok ingyenes robotnaptól estek el. Éppen ezért a XIX. Század második felében rohamos fejlődésnek indult a mezőgazdasági termelés gépesítése, hiszen a termelés fenntartása és növelése ezt megkövetelte. Vetőgépek, aratógépek, cséplőgépek és erőgépek kerültek az uradalmak által beszerzésre. Az új gépek raktározására célszerű építményekre volt szükség. A múzeum területén hasonmásként felépített gépszín, impozáns épületével és szemmel látható célszerűségével, sok látogató által megcsodált egység. Eredetiben Vésztő község határában a Mágori határrészen, gróf Wenckheim Dénes és örökösei birtokán épült fel 1875-ben, Mikó János békési ácsmester tervei szerint. Ma juhhodályként hasznosítja a helybéli termelőszövetkezet.

4. A gabonanemesítőkre emlékeztető alkotás:

A Dél-Alföld gabonanemesítőinek állít emléket Mladonyoczky Béla: „A mag” című szoborkompozíciója és a föléje - mintegy szárazmalmi kerengősátorként - emelt faszerkezet, Nemes Roland alkotása. A két malomkövön álló carrarai márvány búzaszem, a gabonatermesztést és feldolgozást szimbolizálja. A felső malomkő barázdái mintegy a szántóföld barázdáira emlékeztetnek.

5.  Bőség c. szobor:

1985 júniusában helyezték el a múzeum területén Emil Vitroel, a román szobrászművész sütői mészkő alkotását. A művész, aki Nagyváradon él, a városnak ajándékozta a szobrot és az a Városi Tanács döntése alapján a Gabonamúzeum területén került felállításra, illetve felavatásra.
A Gajdács tanya körüli területen, a hagyományos tanyai környezetnek megfelelően szilva, dió, és egyéb, a környezetbe illő növényekből fás, cserjés területet alakítottak ki. A tanya előtt kis virágágyás látható, hagyományos „tanyasi” virágokkal és rozmaring tővel. Nagyobb területen lucernát telepítettek. A gépszín, illetve szélmalom előtt pedig a termesztésből már kivont régi őszi búza, őszi árpa fajták bemutató parcellája látható. 1988 őszén is 35 fajtát vetettünk el.Különösen értékes fajták itt - melyek a tájhoz is kötődnek - a gyomai tájfajta, a komádi tájfajta, a bánkúti búzák, a mezőhegyesi fajták. Az érdeklődő látogatók így megismerkedhetnek több olyan búzafajtával, melyeket a hagyományos paraszti gabonatermesztésben alkalmaztak. A múzeumvezető mellékesen a fajtákról, fejlődésükről, betegségeikről stb. feljegyzéseket készít. Megfelelő „termésmennyiség” esetén a vállalat laboratóriumában minőségi vizsgálatokat is elvégzünk.
A mágori színben 1989. május 5-én nyílt meg A gabona tárolása és feldolgozása Békés megyében az ókortól a napjainkig c. állandó kiállítás. A kiállítás anyagát Cs. Szabó István gyűjtötte és állította össze, aki Vasvári Mihályt követte a múzeum vezetésében 1985. augusztus 16.ika óta. A kiállítás célja, hogy 220m2-n az átlagos múzeumlátogató és a szakember számára bemutassa a gabona tárolásának és feldolgozásának történetét, segítségül legyen a műszaki, gazdasági, társadalmi ismeretek gyarapításában. A kiállítás a következő nagyobb egységekre tagolódik: I. Őskor és népvándorlás, II. Középkor, III. Békés megye újratelepülése a török hódoltság után, IV. Az ún. tőkés fejlődés megyénkben, V. A megye malomipara, az államosítástól napjainkig, a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat története.

Az alapítás gondolata

A múzeum alapításának gondolata visszanyúlik az 1970-es évek elejére. Az adattárban őrzött levelezések arról tanúskodnak, hogy az intézmény alapításának szándéka 1970-1974 között született meg. Az intézmény alapítását szorgalmazó megyei, s városi vezetők különböző fórumokon kezdeményezték a konkrét megvalósítást. Így született meg - többek között - az a levél (keltezése 1974. április 9.), amelyet az MSZMP békéscsabai Városi Bizottsága írt a Mezőgazdaságiés Élelmezésügyi Minisztérium címére, személyesen Váncsa Jenő miniszternek, amely levélben támogatását kérik, egy Békéscsabán létrehozandó „Gabona-gazdaságtörténeti múzeum" alapításához. A levélírók elképzelése szerint a múzeumban egy "agrártörténeti kutatócsoport” is működne. Egyúttal körvonalazták elképzeléseiket a majdani múzeum működésére, gyűjtőkörére, illetve fenntartására vonatkozóan is.

A leendő múzeumot érintő, mindenre kiterjedő, mindenre kiterjedő javaslat kidolgozására Váncsa Jenő minisztertől, Vlcskó Lajos, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum akkori főigazgatója kapott megbízást. A javaslatot - természetesen - egyeztették a békéscsabai Városi Tanács illetékeseivel, annál is inkább, mert a múzeum helyére a Városi Tanács ajánlott fel területet, s már meglévő épületet. A javaslatban megindokolták a múzeum Békés megyében történő alapításának gondolatát, hivatkozva a megye gabonatermesztő és feldolgozó múltjára. Majd leírták azokat a témaköröket, amelyekkel megítélésük szerint a múzeumnak foglalkoznia kellene:

I. A gabonatermesztés története:

1. A gabonafélék fogalma
2. A Dél-Alföld gabonatermesztése
3. A gabonafélék nemesítése.

II. A kenyérgabona tárolásának és feldolgozásának története:

1. Tárolás és tisztítás története
2. A malomipar története
3. A sütőipari feldolgozás története (a paraszti kenyérsütés, pékek-kisipar, kenyérgyárak-sütőipar).

Az egyes tárgyalások alkalmával úgy vélekedtek, hogy a létesítmény, a létesítendő intézmény múzeumi jellegének eldöntése igen fontos kérdés. Első helyen szerepelt a célkitűzések között az is, hogy a malomipari munkások, pékek, illetve a sütőipari munkások életmódját, azok változó helyzetét, társadalmi-kulturális életét bemutató emlékanyagot gyűjtsön az intézmény, s a begyűjtött anyagból állandó kiállítást rendezzen. Az alapítók véleménye szerint „indokolja a gyűjtést és bemutatást az a tény is, hogy míg a hagyományos paraszti kultúra anyagát a múzeumi szervezet gyűjtötte, s gyűjti, addig így összefüggően a feldolgozó-ipari és sütőipari munkásság kultúrájának bemutatására nem került sor.” Úgy gondolták, hogy a gabonatermesztés és feldolgozás néhány műemlékét (tanya, hombár, szélmalom, szárazmalom, vízimalom) a múzeum területén kellene bemutatni, illetve felépíteni. Javaslat történt arra is, hogy a hagyományos kisparaszti gabonatermesztés kezdeteit reprezentáló kisgépek kerüljenek begyűjtésre, illetve bemutatásra (1880-1945 között gyártott vetőgépek, aratógépek, aratógépek, talajművelő eszközök, takarmány-feldolgozó gépek stb.).
A Békés megyei Tanács VB általános elnökhelyettese és az MSZMP Békés megyei Bizottsága egy közös levélben (kelt: 1977. május 5-én) fordult a megye termelőszövetkezeti elnökeihez. A levélben értesítették a címzetteket arról, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Békéscsabán kezdeményezte egy „Gabona Múzeum” létrehozását, kifejezve azt is: „Az országos jelentőségű és hatású - sőt Európában egyedülálló - beruházáshoz az országos szervek anyagi és erkölcsi támogatást adnak, de feltétlen szükséges a megyében lévő gazdaságok összefogása e cél érdekében”. A továbbiakban az idézett levél szövege részletezte a telepítési és döntéselőkészítő terveket, s a költségvetésben feltüntetett összeg fedezetéhez gazdaságonként - azok anyagi erejétől függően - támogatás megajánlását kérte. 1977-ben a Városi Tanács megvásárolta a gyulai műút melletti „kisfényesi” részen lévő régi tanyát - melléképületekkel - Gajdács Páltól és nejétől, született: Zsibrita Dorottyától (tanyaszám: 2135). A tanya ez időtől kezdve mint a leendő Gabonamúzeum első egysége, Gajdács-, vagy Csabai-tanya néven került a város tulajdonába, s egyúttal a műemléki jegyzékbe.

Vasvári Mihály mezőgazdasági mérnöktanár 1978. március 15-i hatállyal kapta meg a Gabonamúzeum intézményi igazgatói kinevezését Vlcskó Lajos főigazgatótól. A békéscsabai Gabonamúzeum 1984. december 31-ig a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeum filiájaként működött, annak felügyelete, szakmai irányítása alatt. Vasvári Mihály 1985. július 31-ig vezette és irányította az intézmény tevékenységét. Áldozatos, szívós munkával, az anyagi támogatásokért való utánjárással, az építkezések nehézségeivel küzdve valósította meg munkatársaival a jelenleg is látható múzeumi épületegyüttest. A Csabai Tanya, mint állandó kiállítás mellett, több időszakos kiállítást is bemutattak 1978-1985 között. 1978.-ban került sor a tanya és melléképületei műemléki követelményeknek megfelelő helyrehozatalára. 1980-ban a békéssámsoni határbeli, Csókás pusztán álló műemlék szélmalmot lebontották és a múzeum területén felépítették, ahol aztán Csókási szélmalom néven került bemutatásra. A növekvő költségek szükségessé tették, hogy - a megye vezetésének közbenjárásával - újabb támogatásokat kérjenek fel. Az intézmény létesítése körüli teendők összefogására az illetékes szervek képviselőinek részvételével létrehozták a Gabonamúzeum Intéző Bizottságot, amely aztán 1985. január 1-e után újjáalakult Gabonamúzeum Fejlesztő Tanácsa néven. A gabonaipar a kezdetektől tetemes költséggel, milliós összegekkel vett részt az intézmény építésében és fenntartásában. 1980. október 31-én került sor az intézmény megnyitására. A múzeum létének, tevékenységének megbecsülésére jellemző, hogy a múzeumot, a kiállításokat dr. Vendégh Ferenc MÉM miniszterhelyettes adta át a nagyközönségnek. Ugyanazon a napon került átadásra - szintén miniszterhelyettesi megnyitóval - Kétegyházán, a Szakiskola keretén belül működő Mezőgazdasági és Gépfejlődéstörténeti Gyűjtemény. A két intézmény között éveken át kíváló szakmai, emberi kapcsolatok működtek, többek között a két intézmény gyűjteményéből rendezett közös kiállítások bemutatójával is. 1980. november 1-től három személyes (Vasvári Mihály múzeumvezető, Gajdács Pál gondnok, Gajdács Pálné teremőr-takarító) múzeummal gyarapodott Békéscsaba város közönsége és az idelátogató turisták.

Információk

A Gyulára vezető út mellett áll az 1824-ben épült kisparaszti tanya, a berendezett tanyaépület és a részben helyben megőrzött, részben máshonnan áthozott gazdasági épületek a hagyományos paraszti gazdálkodást idézik. A telekre áttelepítették az újkígyósi magtárt, egy szélmalmot a békéssámsoni tanyavilágból, a Csókási tanyáról, és a vésztő-mágori Wenckheim-birtokról egy gépszínt, ebben látható: A gabona tárolásának és feldolgozásának története az őskortól napjainkig című kiállítás. A helyszínen lovaglási lehetőség is kínálkozik.