A mai értelemben vett restaurálásról az l950-es évek elejéig nem lehetett beszélni, inkább a tárgyak tisztításáról. Ezt sem állagvédelmi szakember, hanem muzeológus végezte. Ez a tény, valamint a nem megfelelő raktározási körülmények a gyűjtemény egy részének, főleg értékes néprajzi anyagnak a pusztulását eredményezte.

E téren lényeges előrelépést az l952-es év jelentette, amikor Asztalos György gondnok restaurátorrá képezte magát. A következő fordulat l962-ben következett be, amikor a megye múzeumait tanácsi kezelésbe adták. A megye múzeumi hálózata lényegében kiépült erre az időszakra. A Munkácsy Mihály Múzeum az l963-as törvényerejű rendelet értelmében megyei múzeumi rangra emelkedett, helyzete a korábbi állapotokhoz képest jelentős mértékben javult. A múzeumi szervezet l967-ben elkezdődött erőteljesebb fejlesztése a személyi ellátás viszonylag gyors bővülését eredményezte, ami jórészt a csabai múzeumban koncentrálódott. Azt azonban nem mondhatjuk el, hogy a tudományos munkatársi gárda kialakulását megfelelő mértékben követte a technikai segédszemélyzet létszámának emelkedése, figyelembe véve, hogy restaurátorainknak megyei feladatokat is el kellett látniuk. A múzeum bővítésének igénye még az l950-es években felvetődött, az l960-as években pedig már egyenesen halaszthatatlannak tűnt. Az l970-es évekre kialakult helyzetet jól jellemzi a népi ellenőrzési bizottság jelentése:

„...A restaurátor műhely oly kis alapterületű, hogy ott két ember számára a korszerű munkavégzés lehetősége nincs biztosítva... Szakvéleményem szerint a restaurátor műhely helyzete országos viszonylatban a legrosszabb.”

A múzeumbővítés ügye l968-ban mozdult el a holtpontról, amikor a megyei tanács határozatot hozott egy nemzetiségi múzeum létesítéséről, mely a Munkácsy Múzeummal szerves egységet fog alkotni. Az új épületszárnyat, ahol helyet kapott a két helységből álló restaurátor műhely is, l978. augusztus 12-én adták át. Ekkor emelkedik a technikai segédszemélyzet létszáma is, így l975.végére már három restaurátor dolgozik a Régészeti és Állagvédelmi Osztály keretében. A restaurálás a 80-as évek elejétől önálló csoport, majd l997-től önálló osztály keretében zajlott.

Az 1998-as év a raktározási körülmények javulása és a műhely alapterületének növekedése terén mérföldkövet jelentett, mivel ekkor adták át a Fábry utcai raktárbázist. A restaurátorok száma időközben négyre emelkedett. Az új létesítmény lehetővé tette, hogy a nagy helyigényű farestaurálás korszerűbb körülmények között valósulhasson meg.

Restaurátor Osztály Feladata:

A megyei szervezet múzeumai műtárgyállományának, az új ásatási anyagoknak, időszaki kiállítások, kutató munka tárgyainak restaurálása. Ad hoc restaurálási feladatok ellátása, kiállítási sérülések helyrehozatala. Raktári anyag állapotának ellenőrzése, az állandó kiállítások tárgyainak felügyelete, és karbantartása. Általános restaurátori, műtárgyvédelmi segítségnyújtás és ellenőrzés a városi önkormányzatok kezelésében levő múzeumok felé.