1950 előtt a történeti jellegű tárgyakat két, ma már nem létező gyűjteményben helyezték el: a neves személyiségek emlékeit az ereklye, a többit - a régészeti anyagokkal együtt - a régiségtárban. E gyakorlat miatt 1950 előtt nem beszélhetünk egységes szemléletről a történeti tárgyak gyűjtésére vonatkozóan. Ennek ellenére már a század elején is kerültek értékes darabok a múzeum tulajdonába. Ezek közül helytörténeti jelentőségüknél fogva kiemelkednek az Ipartestület által 1900-ban átadott céhiratok és pecsétnyomók. Elkezdték a relikviák gyüjtését is: 1900-ban Erkel Ferenc fiának, Erkel Sándornak az özvegye, 1902-ben pedig Damjanich Jánosné ajándékozta a Múzeum-Egyesületnek férje néhány ereklyéjét (Erkel Sándor koszorúszalagja, kitüntetései, oklevelei, néhány használati tárgya, Damjanich János arcképe, aláírása pecsétjével, asztalkája). Az I. világháború kitörését követően a gyűjteménygyarapítás nagymértékben visszaesett. Az egyetlen érdemleges eredmény, egy új gyűjtemény létrehozása I. világháborús emlékekből, Rell Lajosnak volt köszönhető. Csak sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy e gyűjtemény darabjai ma már nem állnak rendelkezésünkre.

A múzeum történetében először 1962-ben, az intézmény megyei kezelésbe adása után alkalmaztak történész múzeológust. Osztálykeretbe, több mint másfél évtizedes fejlesztés eredményeként, 1980-ban szervezték a történész-múzeológusokat. Az önálló szakmúzeológusok alkalmazása után a gyűjteménygyarapodás nagyobb lendületet kapott. Jelenleg a gyűjteményben több mint 40100 dokumentumot és 4800 tárgyat őrzünk. Az anyag túlnyomó többsége Békéscsabáról és környékéről származik. A dokumentum-gyűjtemény legbecsesebbjei természetesen a kiemelkedő történeti forrásértékű, s legfeljebb két három másolati példányban ismert kéziratos darabok. Ilyen a XVI. századi Omazta-armális, továbbá Békéscsaba vásártartási engedélye, legelő-elkülönözési és örökváltsági szerződése a múlt század második feléből, de ide sorolhatjuk a XVIII-XIX. századból ránk maradt kéziratos térképeket, sot a települések hajdani arculatát, letűnt korok hangulatát, eseményeket, régen élt embereket megörökítő archív fotókat is. Az egyedi dokumentumok mellett természetesen a sokszorosítási eljárással készültek is értékesek: helyi kiadású plakátok, újságok, képeslapok stb. A tisztán tárgyi jellegű gyűjtemények közül a zászlógyűjtemény több mint 60 darabból áll. A legértékesebbek a századunk elejéről származó festett vagy hímzett egyleti, társulati zászlók.

A múzeum történész múzeológusai: Bogyirka Emil (1962-1964), G.Vass István (1965-1980), Böor László (1967-1969), Köteles Lajos (1969-1971), Dér László (1969-1980), Réti R. László (1970-1971), Czeglédi Imre (1975-1991), Csobai Lászlóné (1978-), Gombos János (1980-1983), Szabó Ferenc (1980-1996), Borsi József (1984-1987), Krupa Árpád (1984-1986), Kocsor János (1988-), Mazán Mátyás (1990-2000).